A gamereket illető egyik leggyakoribb kritika, hogy nem töltenek elég időt a szabadban. Ám legyen, irány a park, játsszunk odakint!
Kilónyi daccal a szívemben csuktam le a számítógépem fedelét, miután nagyjából egy órát töltöttem különböző e-sport kritikus fórumok böngészésével. A bosszantó válaszok egyike azt sérelmezte, hogy a videójátékok szerelmesei egész nap a kék fényben görnyednek ahelyett, hogy az erdőben vagy a parkban mulatnák a szép őszi délutánokat. De ha kimennek, akkor is minek, amikor ott is csak a tabletet nyomkodják. Challange accepted, a játékos kiszállt a fotelből és kiment a parkba randalírozni. Egy pakli franciával.
Minden képernyőt otthon hagyva indultam el a szomszéd parkba, ahol sok felnőtt tölti üres perceit – nyilván nem a közösségi oldalakat bámulva. Kiválasztottam egy viszonylag feltűnő, de mások útját nem keresztező foltot, kavicsot ragadtam, felrajzoltam az osztót, a négy sor helyét és a többit, majd megkevertem a paklit. Kész is volt az X-generáció kedvence, a számítógépes pasziánsz játék valós környezetbe integrált asztala.
Az elsőre nagyszerű hecc hamar kínos fejvakarásba fulladt, mert az ászok csak nem jöttek, a szél is belekapott a lelkesedésembe, kezdett az egész nagyon kellemetlen lenni. Guggolni a parkban egy halom lap fölött büszkeségből, csak azért, hogy analógban űzhessem szüleim kedvenc és talán egyetlen ismert számítógépes játékát csak elsőre tűnik jópofa lázadásnak. Miközben önön szánandóságomon morfondíroztam, elérkezett az első kártyasor átemelésének ideje. Az egyes oszlopból az utolsóba. Két-három széthullást követően megtaláltam a megfelelő átpakolós megoldást, de a következő ilyen műveletnél dobtam egy alt-f4-et és összecsomagoltam.
Szomorúan bandukoltam haza a vigasztaló pálcikás jégkrémem társaságában, miközben próbáltam valami ócska tanulságot leszűrni a dologból. Egyrészt igaza van azoknak, akik szerint a konzol előtt töltött órák elveszik a lehetőséget a kinti világ örömeinek élvezetétől, ugyanakkor sokan úgy ítélkeznek, hogy soha se élték meg az online játék örömeit. Én azt mondom: szülőt és gépet a kézbe, majd irány a parkba online játszani az őszi napsütésben.
