Ha arcade univerzumban létezik az ősrobbanás fogalma, az 1978-ra tehető. Ekkor látott ugyanis napvilágot minden idők egyik legsikeresebb játéka, mely az első regisztrált shoot ’em up is volt egyben.
A játék fejlesztője Tomohiro Nishikado volt, akinek H. G. Wells Világok harca című novellája legalább olyan nagy inspirációt jelentett, mint a Yamato űrhajó című animeképregény vagy a Star Wars. A Space Invaders sikere még mai mércével is felfoghatatlan: a játék 1982-re 3,8 milliárd dolláros bevételt ért el világszerte, 2016-ra ez az adat már 13 milliárdra rúgott. (Hasonló bevételi eredményeket azóta is csak a PacMan ért el világszerte.) A Space Invaders akkora inspirációt jelentett a fejlesztőknek, hogy megjelenésével kezdetét vette az arcade játékok első aranykora.
Pedig a játék nem éppen progresszivitásával hódított: a maximálisan minimális grafikával operáló programban egy űrhajóval kellett leszednünk az egyre alacsonyabban szárnyaló ufókat, akik idővel egyre gyorsabban mozogtak, sőt, alkalmanként ránk is lőttek. Eközben négy fedezék mögé rejtőzhettünk el, ám a lövések hatására ezek is amortizálódtak. Az ufóhad felett elhúzó repülő tárgyat ért találtat bónuszpontot ért. Zenéje ugyancsak minimalizmusával hódított, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hivatkozási alap lett.
A Space Invaders volt az első játék, mely meghonosította a high score fogalmát, és versengésre késztette a játékosokat. Ugyancsak ez volt az első olyan program, melyben több élet állt a játékosok rendelkezésére. Egy városi legenda szerint Japánban a Space Invaders azt eredményezte, hogy az állam kifogyott a száz jenes érmékből, de ezt a sztorit maga Nishikado is kételkedve fogadta. A játékot 2016-ban beiktatták a World Video Game Hall Of Fame-be.
