A fridzsiderszocializmus idején egy komplett generáció szeme kerekedett el, amikor az osztrák rokonoknál először tarthatta a kezében egy Nintendo NES konzolát.
És bár a korszak legnépszerűbb játéka vitathatatlanul a Super Mario volt, nyomában szorosan ott loholt a Kung-Fu Master is. Más kérdés, hogy a szóban forgó játék a legkevésbé sem Nintendo-termékként futott be, hanem egyike volt a legősibb beat’em up-jellegű arcade programoknak. A játékot az 1978-as Halálos játszma című film inspirálta, melyben Bruce Lee a Tarantinot is megihlető sárga tréningruhában tűnt fel. A Kung-Fu Master főszereplője egy Thomas nevű karakter, akivel öt pályán át kell végigverekednünk magunkat az Ördög templomán, hogy megmentsük barátnőnket Mr. X fogságából. A pályák végén egy-egy főgonosszal kell megküzdenünk, akiket az alkotók szintén a Halálos játszmából emeltek át. (Az egykori NBA-játékos Kareem Abdul-Jabbar drabális karaktere pl. egyértelműen beazonosítható.) Eközben pedig leszázalékolt kungfuharcosok, késdobálók, törpék, óriásméhek és sárkányok hada próbál végezni velünk.
A játék 1984-ben jelent meg a japán Irem forgalmazásában, fejlesztője pedig Takasi Nisijama volt, aki később olyan játékokon dolgozott, mint a Street Fighter, a Last Duel vagy a Fatal Fury. Nisijama eredetileg nem szeretett volna zenét a játékhoz, mivel sokkal hatásosabbnak és nyersebbnek érezte az összhatást pusztán a hangeffektekkel, ám amikor meghallotta Maszato Isizaki szerzeményét, azonnal felülbírálta korábbi véleményét. Japánban megjelenését követően egy évvel a Nintendo megvette a Kung-Fu Master jogait, Amerikában pedig pár hónap alatt a legnépszerűbb arcade játékká avanzsált. A játék még ebben az évben megannyi mutációban, pl. Commodore 64 verzióban is megjelent, 1986-ban pedig az öt legkelendőbb játék egyike lett.
