1992 különösen jó év volt a Capcom számára: a Street Fighter 2-vel megalkották minden idők egyik legnagyobb arcade-klasszikusát, majd késő ősszel a Warriors Of Fate-tel is sikerült tarolniuk.
Ebben az évben ugyanis meg csak mérsékelten volt tele a padlás beat ’em up játékokkal, a szépen animált Warriors Of Fate pedig már csak mangás stílusa miatt is egyedinek hatott a piacon. A játék mellesleg a Tenchi wo Kurau nevezetű mangán alapul, mely ezen kívül három másik videójátékot is inspirált. A Kínában játszódó sztori szerint Dong Zhou, az igazságos uralkodó egy napon beadja a kulcsot, tartományát pedig megszállja a gonosz Cao Cao serege, aki a körönytelen/bestiális/sátáni/irgalmatlan Lu But nevezi ki hadvezérként. A jóságos Liu Bei vezetésével lázadók egy csoportja felveszi a harcot a Cao Caoval, akik közül négyen kiemelkedő harci gyakorlattal rendelkeznek: Abaka és Subutai professzionális kardforgató, Kadan tévedhetetlen íjász, Portor és Kassar pedig kiszaggatott lábszárcsonttal verik agyon ellenfeleiket.
Lu Bu embereit összesen kilenc pályán keresztül verhetjük péppé puszta kézzel, buzogánnyal, apríthatjuk fel karddal, szablyával gyalog, hajón utazva, esetenként pedig lóháton. A pályák végén pedig természetesen ott vár minket egy szuperképességekkel bíró főgonosz, akit a ránk rontó, igen idegesítő sameszek gyűrűjében kell kicsinálnunk. A Warriors Of Fate a kevésbé pörgős tempójú beat’em up játékok közé tartozik, ám ez játszhatóságát nem befolyásolja negatívan. Az ellenfelek igen nagy számú serege ugyanis biztosítja a megfelelő adrenatinszintet, mint ahogy az újonnan felbukkanó, egyre taplóbb harcmodorú útonállók is. A WOF fogadtatása nagyon kedvező volt, 1992 decemberében Japánban a Game Machine magazin év legnépszerűbb játékának nevezte ki, az észak-amerikai RePlay magazin listáján pedig az ötödik helyig kúszott fel. A játéknak a beat’em up műfaj iránti érdeklődés zuhanása miatt nem lett folytatása, ám később PlayStation 4-en, Nintendo Switchen és Xbox One-on is megjelent.
