Az Ion Storm 2000 júniusának közepén dobta piacra a Deus Ex című akciójátékot, mely szinte azonnal kultikus klasszikussá avanzsált. Ami nem csoda, hisz több szempontból is forradalminak számított a maga idejében.
A játék háttérsztorija a következő tézisből indul ki: tegyük fel, hogy a gyíkember- és unikornishívő, minden hótaposóban, malacperselyben és keménykalapban háttérhatalmi összeesküvéseket sejtő egyedeknek van igaza, és egy kvázi mátrixban éljük mindennapjainkat. (A játék számos eleme valóban létező konspirációs teóriákra támaszkodott, így felbukkantak a fekete helikopterek, a FEMA, az 51-es körzet, a megcsonkított tehenek, az Echelon, valamint a feketébe öltözött, félig gép ügynökök.) Ebben a közegben pedig teljesen magától értetődő, hogy az amerikai terrorelhárítók munkája gigászi idézőjelbe kerül.
A kibernetikus szuperügynök, J.C. Denton azonban rájön, hogy a rossz oldalon áll, és megbízói ellen fordul, majd egyre sötétebb konspirációkról rántja le a leplet. (Denton – a Terminátor John Connorjához hasonlóan nem véletlenül kapta a J.C. monogramot. Ez ugyanis egyértelmű utalás Jesus Christra, azaz a megváltóra.) Denton küldetéséhez pedig mintegy nyolcórás játékmenet, megannyi szövevényes pálya, akció és adott esetben hullahegyek társultak. Az elvégzett küldetések növelték tapasztalati pontszámunkat, melyet karakterünk fejlesztésére (fegyverkezelés, úszás, gyógyulási hajlam, hackeri és zárfeltörési képességek) fordíthattunk.
A Deus Ex egyik védjegye volt a Hollót és a Sin Cityt idéző verőfényes atmoszféra: minden egyes küldetés éjszaka játszódott, már csak azért is, mert J.C. személyiségéhez aligha passzolt volna a floridai standhangulat. Warren Spector rendező mellesleg maga kérte Denton szinkronhangját, Jay Anthony Franket, hogy próbálja minél ridegebb és érzelemmentesebb hangon elhadarni az ügynök sorait, ő pedig vakon követte az utasítást. A küldetésekhez számos megoldási módot választhattunk, akár a (csaknem) totális erőszakmentességtől az összes létező katona, kiborg vagy robotőrszem kivégzéséig és felrobbantásáig. A játék általában mindenhol 90% körüli értékeléseket kapott, köszönhetően a stílusok vegyítésének, a nemlineáris játékmenetnek, az izgalmas és lebincselő sztorinak, valamint a magas újrajátszhatóságnak. Érték azonban negatív felhangú megjegyzések is, különösen a zárfeltörési módszerek, valamint a túlzottan nagy méretű savegame-fájlok miatt. Az elsöprő siker után törvényszerű volt a folytatás, a Deus Ex – Invisible War azonban nemhogy nem tudta megismételni a kultjáték sikerét, de egyenesen csúfos bukás lett.
