A retro akkora erővel bír, hogy mostanra képes volt elönteni mindent. A filmek, sorozatok, ruhák mind a 80-as és 90-es évekbe kacsintanak vissza. Miért lenne pont a játékipar a kivétel?
A videójátékok is a mindennapok részei, sok tekintetben legalább annyira erősen egybeforrt a popkulturánkkal, mint a filmek. Így elkerülhetetlen volt, hogy a retro itt is felüsse a fejét. Sőt, itt talán még érthetőbb is, mint bárhol máshol. Persze, most nem arról beszélünk, valaki eredeti, tényleg régi dolgokat néz/hord/játszik újra. Nem, most arról a trendről van szó, hogy megjelentek azok a termékek, amik nagyon is újak, de a köntösük régi.
Ez akár lehetne borzalmas dolog is. Ahogy vannak is borzalmas, csak a pénz után futó trendek, de most mi azzal a három címmel fogunk foglalkozni, amik önmagukban képesek alátámasztani ennek a fura retro-hullámnak a jogosságát és életképességét.
Az Ion Fury mögött nem más, mint a kilencvenesévek emblematikus fejlesztő-kiadó csapata a 3D Realms áll. Ők még a 1987-ben kezdték meg a működésüket, mint Apogee Software, de már szinte a starttól kezdve rengeteg emblematikus cím fűződött hozzájuk, úgy, mint a Duke Nukem, hogy csak egyet említsünk. Igaz, a macsóság földihelytartója ekkor még egy 2D-s platform lövöldének volt a főszereplője volt.
A dolgok 1994-ban változtak meg igazán, hisz az Apogee-ből 3D Realms lett, és 1996-ban megérkezett a Duke Nukem 3D, ami a szintén emblematikus Build Engine-en futott, és őrület nagyot aratott. Nem hazudunk igazán, ha azt mondjuk egy időre sikerült megközelítenie a Doom sikerét.
Nem sokkal később egy újabb Build-játékkal állt elő a cég, a Shadow Warrior képében, ami a kiadás pillanatában nem volt akkora siker, de később lelkes rajongótábor épült köré. És persze muszáj megemlítenünk a harmadik Buildre épülő játékot is, a 1997-ben kiadott Bloodot, amit sokáig a 3D Realm fejlesztett, de a vége előtt nem sokkal eladta azt a Monolith Productionnek.
A folytatást meg sokan ismerjük. Az Id Software kiadta a Quake-et, ami már tényleg háromdimenziós volt, nem csak majdnem, és sprite-ok helyett valódi háromdés modelleket is használt. Így hát a Build enginre már nem is jött több igazán jó játék, és pár lelekes rajongót leszámítva a ráírt játékok is kicsit a feledésbe merültek.
Némi kerülővel pedig eljutunk a mába. Azért kerülővel, mert az elmúlt években nagy divat lett kiadni a régi emblematikus játékokhoz mindenféle remastert, meg a különböző modokat, amik közt van elég sok nagyon jó. Mi ezekkel most nem foglalkozunk.
Alig két hónapja érkezett meg az Ion Fury. Egy játék, amit újra a 3D Realms adott ki, és a Build enginre írtak (annak egy felturbózott változatára, az EDuke32-re pontosan). A fejlesztőcsapat egyébként a Voidpoint volt.
Az Ion Fury-től nagyon lehetett félni. Simán benne volt, hogy csak valami híg vackot vágnak hozzánk, ami persze felébreszti az emberben a régi érzéseket, de öt perc után már csak frusztrációt okoz.
Ezzel ellentétben az Ion Fury talán a legtökéletesebb új-retro játék, amit eddig fejlesztők kiadtak kezükből. A feltupírozott Build nemhogy nem csúnya, de kifejezetten szép, ami nem rossz egy 20+ éves motortól. A dizájn szinte tökéletes, talán csak egy-két pálya lehetne kicsit kevésbé labirintusos. A főszereplő, Shelly „Bombshell” Harrison pedig szerethető.
A legyőzésre váró ellenfelek meg pont annyira tipikusak, mint minden más Build-játékban, szóval ez is pluszpont. Talán fegyverekből lehetett volna kicsit jobb választék. Nem mintha baj lenne velük, de nagyon tipikus a kínálat, tehát alig lép túl a sima pisztoly-shotgun-gépfegyver hármast kiegészítő robbanócuccokon. Ráadásul rakétánk nincs is, csak gránátvetőnk, igaz azt igazi élvezet használni. Mindenesetre itt is elfért volna valami fagyasztó- vagy zsugorítósugár szerű fegyver, mint azt a Duke Nukemben.
Egy ilyen játékban azonban nem csak a főszereplőnek, hanem a főgonosznak is a helyén kell lennie, mert egyébként egy garast se ér az egész. Az Ion Fury ezen a területen is jól muzsikál, ugyanis Dr. Heskel nagyon jó ellenfél, akinek a hangját Jon St. John szolgáltatta, aki Duke Nukem hangjaként vonult be a történelembe.
Az Ion Fury-t kivétel nélkül mindenkinek ajánljuk. Azoknak is, akik játszottak annak a kornak a játékaival, amiből ide lett teleportálva, és azoknak is, akik túl fiatalok ehhez, hisz az Ion Fury rettenetesen jó kapudrog ahhoz, hogy rákapjon az ember a ténylegesen retronak számító játékokra.
