Fogyóeszköznek számít még annak ellenére is, hogy a legtöbb gyártó igenis odafigyel annak ellenállóságára: beszéljünk arról a fránya LCD-ről!
Kevés bosszúsabb dolog történhet a mobilunkkal, mint amikor egy óvatlan pillanatban megsérül annak színes-fényes pofikája. Készülékbiztosítás nélkül még mindig egy vagyonba kerül az érintő cseréje és javíttatása. De nem csak ezért rohangálnak sokan sérült plexivel az utcán.
Gyakori érvnek mondható a düh és a helyzettel való dacolás, miután az ember úgy van vele: „Megvettem egy 200 ezres telefont, erre még azt se bírja ki, ha megfújja a szél. És még fizethetem 18 hónapig. Hát tudják ki fog ebbe invesztálni…” Valóban, egy kellemetlen incidens akár több tízezres kárt okozhat kedvenc kommunikátorunkban, viszont a javítás elmulasztása csak további káreseményeknek szolgáltatja ki az eszközt. A repedéseken keresztül sokkal könnyebben szivároghat be a pára, a víz, a pörköltszaft az alaplap és az akkumulátor környékére, így akár egy sima őszi zápor is totálkárra vághatja a masinát.
Persze az anyagi tényező önmagában visszatartó erő, ha a javításról beszélünk, de ott van még a gyártó felé táplált negatív töltöttség is. „Ennyi pénzért elvárnám, hogy legalább ennyit kibírjon a drága készülékem.” – Ugyanakkor az is elvárható, hogy a felhasználó a telefon értékének 5-10%-át annak védelmére fordítsa. Fel kell tennünk még a kérdést: vajon tisztában vagyunk a vásárlás pillanatában azzal, hogy mekkora anyagi terhet veszünk a nyakunkba az üzlet megkötésekor?
Persze el lehet lenni pókhálós kijelzővel is, de ilyenkor felesleges egészségügyi kockázatot is vállalunk. A töredező műanyag ugyanis irritálja az ujjakat és az arcbőrt, de ugyanúgy a sérült fólia is okozhat problémákat. Malajziában például egy férfi kis híján az ujjával fizetett az elmulasztott javításért, miután a karcos felület okozta apró sérülései elfertőződtek.
Tudjuk, hogy drága és bosszantó dolog sérült telefonunkat javításra vinni, de még mindig kifizetődőbb, mint a gazdasági totálkár.
Illusztráció: pxhere
