Egyre többet hallani erről a négybetűs rövidítésről, de még mindig sokan vannak, akik talán azt hiszik, hogy a rettenetes MOMO nevű mém kistestvéréről van szó.
Nos, a FoMO egy angol eredetű összetétel, aminek kibontott alakja így hangzik: Fear Of Missing Out – azaz, a valamiből (pl. élményből) való kimaradástól való félelem.
Ennek béta verzióját tapasztaltuk meg a WEB2.0 korában, amikor az e-mailjeinket ellenőrizgettük kényszeresen attól aggódva, hogy életünk legfontosabb üzenetét olvasatlanul hagyjuk. Ez a gyötrelmes szorongás a közösségi média korában hatalmasodott el csak igazán. Mindannyiunk hálózata minden pillanatban változik, másodpercenként terrabájtnyi kép, cikk és videó kerül fel a különböző platformokra, zivatarként ömlenek ránk a különböző értesítések milliói. Ebben a végtelen hajtásban aztán könnyen úgy érezheti az ember, hogy ha egy percig nem figyel, akkor kész, kimaradt mindenből, lemaradt a versenyben, a magánéletben és a karrier tekintetében is lenyomják a jólfésült versenylovak. Ez a kifogyhatatlan frusztráció alapvetően stimulálja a „részt akarok venni mindenben” érzést: így születnek a vadabbnál vadabb posztok és kihívások, és a könnyen jött lájkokért cserébe sokan kockára teszik az életüket.
Mi a FoMO ellenszere? Először is el kell fogadnunk, hogy nem lehetünk ott mindenhol, majd tudatosítanunk kell magunkban, hogy egy tökéletes fotó vagy bejegyzés mögött egyáltalán nem biztos, hogy egy hasonló boldog én lapul. Továbbá ha úgy van, akkor újra meg kell tanulnunk offline is élni, azaz jelenünket és gondolatainkat a kékes fénytől távol tartani.
