A gyártók körében egyre több gesztus árulkodik arról, hogy törekednek a zöldebb működésre. Ezt a viselkedést kéne lekövetnie a fogyasztóknak is, például a filléres műanyagtokokkal kapcsolatos szokások megváltoztatásával.
Soha ennyi műanyag nem került a természetbe, mint az elmúlt évtizedben, mely el nem bomló és súlyosan élettér mérgező hulladék jelentős százaléka a megunt mobiltelefonos kiegészítőkből keveredik össze. A katasztrofális helyzeten nem sokat segít, hogy a színes-szagos, de általában azért vitatható minőségű telefontokok iránt egyszerűen ellenálhatatlan igény mutatkozik szerte a glóbuszon. Ezeknek a dolláros borítóknak az élettartama általában néhány hónap, de elhajításuk után még évszázadokig mérgezik majd a talajt és a vizeket.
A lehangoló valóság azonban nem tiporja el a reményt teljesen, mivel egyre több olyan vállalkozás üzemel, ami környezetbarátabb, lebomló anyagokból gyártja le a maga tokjait és kiegészítőit. Sőt, egyes szolgáltatók "fát ültetnek" minden egyes vásárlás után. Az értékesítést serkentő marketing állítások igazságtartalmát azonban mindig célszerű leellenőrizni a vásárlás előtt.
Érdemes ellenőrizni, hogy a kinézett termék milyen anyagokból tevődik össze a valóságban, valamint célszerű megkérdezni azt is, hogy miként lehet a terméket szakszerűen "lebomlasztani". A lebomló tokok ugyanis a legtöbb esetben a megfelelően üzemeltetett komposztládákban tudnak semleges anyagokká szétesni, ott is mintegy 12 - 36 hónap legforgása alatt. Azt is célszerű megkérdezni, hogy a beigért facsemetéket hol fogják elültetni, esetleg hol lehet ellenőrizni az ültetés tényét.
